James Lovelocktól, a Gaia-modell megalkotójától idézve: „Az Univerzum természetes energiája a nukleáris energia, ez táplálja a csillagfényt az égben. Az Univerzum igazgatójának szempontjából a kémiai energiák, a szél, a vízimalom olyan jelentéktelen tünemények, mint egy széntüzelésű csillag volna. Ha pedig ez így van, ha Isten univerzumát ma is atomenergia működteti, akkor miért tüntetnek sokan az ellen, hogy mi is atomenergiából fejlesszünk elektromosságot? Voltaképp nincs is semmi baj, csak éppen a magsugárzásnak, növényvédő szereknek és ózonpusztító kemikáliáknak van egy közös vonásuk: könnyen és pontosan lehet őket mérni. Ha pedig valamihez számot tudunk rendelni, amiről korábban nem beszéltünk, attól megijedünk. Átéltük Csernobil izgalmas realitását, amikor – mint egy színpadi tragédiában – nyílt színen meghalt néhány szereplő. Azt is ki tudjuk számítani, hogy a kiszabadult radioaktivitás hány többlet rák-halálesetet fog okozni Európa-szerte. Ha következetesek akarnánk lenni, azon is elgondolkozhatnánk, az idők folyamán hányan kaptak rákot a londoni füst belélegzése következtében. Vajon ettől ugyanolyan borzalommal nézünk majd egy darab szénre, mint ahogy ma egy darab uránra tekintünk? Miért más egy nukleáris baleset, mint az országúti közlekedés, cigarettaszívás vagy szénbányászat (közhelynek ható, ma már unalmassá vált) balesetei, amelyek több Csernobillal érnek fel évről évre?”

Felmerülhet a Szovjetunió akkori vezetőjének, Mihail Gorbacsovnak a felelőssége, mert csak napokkal később került nyilvánosságra a robbanás ténye.

Nem elfogadható egyetlen embernek a halála sem, mely elkerülhető lenne. Az energiát azonban megtermeljük, mert szükségünk van rá, ezt mindenki elfogadja. A kérdés azonba az, milyen árat áldozunk ezért. A csernobili baleset után az atomerőműveket elkezdték világszerte leszerelni (az egyébként biztonságosakat is), míg fel nem ismerték, hogy nem szabad lemondani az atomenergiáról. Manapság az atomenergia reneszánszáról beszélnek, szabad pozitív véleményt formálni róla.

Egy érdekes adat: a szénerőművek aktivitáskibocsátása nagyobb, mint az atomerőműveké. Az ENSZ 1993-as kimutatása szerint pedig az egyes erőműtípusok kollektív kockázata 1 GW villamos teljesítmény megtermelése során (típus működtetés + lakosság formátumban):

Szén 3,7 + 1,3 Olaj 0,8 + 1,2 Földgáz 0,4 + 0,1 Napenergia 3 + 2 Szélenergia 4 + 1 Vízenergia 2 + 1,4 Geotermikus energia 1 + 0,5 Atomenergia 1 + 0,3