Szemtanúk beszámolói szerint a gömbvillám átlagosan 30 cm átmérőjű, mintegy 10 másodpercig látható, zivataros időben észlelhető jelenség. Behatol a zárt helyiségekbe is, szabadon lebeg a levegőben, majd felrobban vagy elhalványulva eltűnik szem elől. A New Scientist magazin 2007. január 10-ei száma szerint brazil kutatóknak sikerült laboratóriumi körülmé­nyek között utánozniuk a ritka természeti jelenséget, amelyre korábban sok­féle magyarázat született. A sikeres kísérlet John Abrahamson és James Dinnis új-zélandi kutatók 2000-ben közölt, kémiai folyamatokra épített elmé­letét igazolta. E szerint a gömbvillám kiindulópontja közönséges villámcsa­pás. A szilíciumot (homokot) tartalmazó talajban a villámcsapás hatására megolvadó, majd elpárolgó anyagokból nanorészecskék jönnek létre, a pará­nyi gömböcskék fonallá, majd nagy, laza, vattaszerű gömbbé állnak össze. Kialakulásukkor még nem világítanak, később a levegőben a nanorészecskék lassan oxidálódnak, hőt és fényt sugároznak. A puha, könnyen összenyom­ható gömb a zárt helyiségbe azokon a réseken jut be, ahol a léghuzat. A Per­nambuco egyetem munkatársai, Antônio Pavão és Gerson Paiva vékony szilí­cium szeleteket helyeztek elektromos kisülés, mesterséges villám útjába. Ekkor kék-fehér és narancs-fehér színű, pingpong labda méretű gömbök je­lentek meg, amelyek kb. 8 másodperc elteltével tűntek el a megfigyelők sze­me elől.

forrás.