A Mount St. Helens az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, a Csendes-óceán partvidéke közelében található, Washington állam területén, az Észak-Amerikai-kőzetlemez peremén. A vulkán 1857-ben működött utoljára az 1980-as kitörése előtt, ezért a XX. század közepére már minden komoly szakkönyvben nem működő vulkánként szerepel. Vulkáni eredetére is csak szabályos kúp alakja utal. A hegy 2950 m magas, télen-nyáron hó és jég borította, lejtőin gyönyörű fenyvesek voltak.

1980 márciusában földrengések sorozata jelezte, hogy a vulkán újból életre kel, innentől kezdve folyamatosan figyelték műszerekkel a hegy vulkáni tevékenységeit, ezért a Mount St. Helens az utóbbi idők legjobban megismert, sokat tanulmányozott vulkánja lett. Eleinte csak füstölt a hegy, majd később gőz- és hamukitörésre is sor került. Ekkor már a hegy körzetét lezárták, és a környéken élő mintegy 300 lakost kitelepítették. Ezután megfigyelték, hogy a régi kráterben újabb 50 m mély kráter nyílt, amely később folyamatosan kb. 300 méterre kimélyült. A csúcs közelében pedig lassanként 100 m magasra duzzadó púp jelent meg, a felnyomuló magma miatt, ami a főkráter felé nem talált magának utat.

1980. május 18-án reggel következett be a kitörés. A magmapúp fülsüketítő zajjal kirobbant, ami a levegőbe repített az eredeti kúp tetejéből 400 m-t. Ez a robbanás alig bocsátott ki lávát, viszont óriási hamufelhő keletkezett, ami kb. 23 kilométerre tört fel. A kitöréskor fejlődött hő miatt a hegyet borító hó és jég megolvadt, és árvízként zúdult le a hegyről, mintegy 300 km/h-s sebességgel. Ez az ár gyökerestül kicsavarta a fákat, és sodorta tovább magával, ami vulkáni hamuval és iszappal keveredve zúdult tovább. Ez a kitörés az óvintézkedések miatt nem sok emberéletet követelt. Az iszapáradat a krátertől 15 km-re lévő folyóvölgyben is több mint tíz méter vastagságban halmozódott föl. A csúcs 20-25 km-es körzetében minden élet elpusztult. A nagyon magasra feljutó iszapfelhőt pedig a szél több száz kilométernyi távolságra sodorta tova. A lehulló hamu még a 300 km-re fekvő településekre is 5 cm vastag réteget terített. Május 25-én újabb hamufelhő tört fel, melyet a szél ekkor északnyugati irányba sodort.

A kitörés következtében a korábban szabályos kúp helyén nyitott féloldalas kaldera jött létre. Szeptemberre a kaldera udvarában sűrű lávabuggyanatokból kis dagadókúp képződött.

A környék arculatát teljesen átalakító vulkánkitörés, a többi nagy kitörésekhez képest igen kis mértékű, csak 1 km3 anyag érkezett a felszínre, ami a Vezúv kitörésénél keletkezett anyag egyharmada. De így is nagy károkat okozott.

forrás.