A trópusi ciklonok az 5. és 20. szélességi kör között keletkeznek. Keletkezésükhöz óriási méretű meleg vízfelület szükséges, amely felett megindulnak a ciklon keletkezéséhez szükséges áramlatok. Mivel az Egyenlítő közvetlen közelében a Coriolis-erő nagyon gyenge (az Egyenlítőn nulla), itt nem is indulhat meg a ciklonáris mozgás. Ennek következménye, hogy trópusi ciklonok csak magasabb szélességeken keletkeznek, illetve nem keresztezik az Egyenlítőt. A meleg óceán felett páradús, forró levegő emelkedik a magasba, és spirális forgásba kezd. A kialakult légköri képződmény csak trópusi viharnak nevezhető addig, míg a benne mozgó szelek sebessége el nem éri a 74 mérföld/órát (megközelítőleg 120 km/óra). Ettől kezdve a szakemberek hivatalosan regisztrálják, elnevezik és mozgását folyamatosan nyomon követik. A trópusi ciklon mérete és a benne lévő légnyomás jelentősen kisebb, mint a mérsékelt övi cikloné. A trópusi ciklon szelei elérhetik akár a 240–350 km/órás sebességet, ami már óriási pusztításhoz vezethet. A mérsékelt övi ciklonokkal szemben a trópusi ciklonokban nincsenek frontok. A ciklon középpontjában található a legkisebb légnyomás, itt kialakul egy lefelé mozgó áramlás, ahol felhők nem találhatók. Ezt a részt nevezik a ciklon szemének, és ennek mérete mindössze 15–40 km. A szemet gyűrű alakban óriási felhőfal övezi, melyet a rendkívül heves feláramlások hoznak létre, ez a viharzóna. A felhőfal a teljes troposzférát átfogja, jól fejlett, és igen intenzív csapadék hullik belőle. Mérete jóval kisebb, mint a mérsékelt övi cikloné, csak a legritkább esetben haladja meg az ezer km-t. Ha a ciklon szárazföld vagy hideg vízfelület fölé ér, akkor sokat veszít erejéből, mert megszűnik a meleg, vízgőzben gazdag levegő utánpótlása. Csak az átmeneti évszakra jellemzőek.