Edelényben kivételesen nagyot pusztított a Bódva. Az eddig sosem látott 3,2 méter magas volt a vízállás. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy a folyóparti házak második szintjét ostromolja, lakhatatlanná téve minden földszinti lakást.

 Árvai Mihályné fegyelmezett asszony. Végigdolgozta az életét, nyugdíjas korát pedig az edelényi Bódva utcában éli. Háza alsó szintjén él lánya és annak családja. Illetve csak élt. Az árvízben mindenük elveszett. Jelenleg albérletben laknak. A történetüket mesélve előtör a sírás az idős asszonyból.

„Éjjel arra riadtam, kiabálnak az utcán: Átszakadt a gát! Háromutcányi mélységben mindenkit kitelepítettek a folyó mentén. Gyorsan emelkedett a víz, néhány óra alatt elérte a plafont az alsó szinten.”  Így tönkrement a mennyezet, az emeleti rész padlója, a falak és gyakorlatilag minden, ami a lakásban volt. Emiatt mindenre szükségük van: edényekre, háztartási gépekre, ruhákra, könyvekre. Hetek óta minden ajtó, minden ablak nyitva, mégis a falakból árad a nedves bűz. A házon volt biztosítás, de az csak a felső szintre vonatkozott, ami aránylag sértetlenül megúszta a katasztrófát. Később búvárokkal jöttek vissza a menthető dolgokért. A búvárok eleinte aggódtak, hogy valamiben megakad a csónak, de az jóval a kapu fölött siklott át. A katasztrófát részben az okozta, hogy addig magasították a töltést, amíg az ledőlt az erős sodrástól.

A szomszédok sem jártak jobban. Elpusztult a termés, elhullottak az állatok, akinek műhelye volt a földszinten, minden szerszámát egy hétre a víz alá száműzte. Tönkrementek a motorok, az elektromos készülékek, minden rozsdás, széttörtek a hordók, rohad a tűzifa, a felhalmozott készleteket pedig széthordta a víz.

Edelényben eddig 28 ház omlott össze, kivétel nélkül vályogházak. A családok nagy része rokonoknál vagy panzióban lakik. Ugyan néhányuknak ajánlottak pár millió forintos segélyt, de nem sokat tudnak vele kezdeni: az elbontás drága, az építkezés is, ráadásul a reménytelen helyen lévő területet építési telekké kellene nyilváníttatni valahogy.