A kétezer lelkes Tolcsva nem tartozik a tévében mutogatott legjobban lezúzott települések közé. Nem dőltek romba házak, és nem állt hetekig víz alatt. A hirtelen jött özönvízszerű áradások azonban legalább annyi kárt okoztak.

Tolcsván mindössze egyetlen ház van életveszélyes állapotban, de a falu lakosainak felét érintették az esőzések és áradások. „Két listát állítottunk össze. Az egyiken a százhúsz legrosszabb állapotban lévő ház szerepel, a másikon pedig az a kétszázhúsz kert, amit tönkretett az ítéletidő. A kertekben keletkezett kár nem elhanyagolható: a kimosott zöldségek, az eső által elvert gyümölcsök csak egy részét képezik a pusztításnak. A maradékot a kerti vécékből kimosott anyagok tették értéktelenné. Senki sem mer venni vagy eladni olyan terményt, ami fertőzött lehet.” – ábrázolja a helyzetet Antal Mariann lelkésznő, az Ökumenikus Segélyszervezet helyi önkéntese.

„Ide traktorral sem lehetett bejönni, akkora volt a víz.” – mutat végig Tolcsva egyik utcáján egy ott lakó néni. Nehéz elhinni, hogy a csendesen csordogáló, bokáig érő Tolcsva patak egyik óráról a másikra duzzadt dühöngő folyammá, de a tények ezt támasztják alá. Salgó Ágnes portáján még mindig látszik a víz nyoma. A házban 60-80 centi magasan állt a víz, a hátsó fal egy része leomlott. A házban térdmagasságig minden nedves, a fal egy hónapja nem tudott kiszáradni. A bútorok téglákon, a szobában dohszag.

A kérdésre, hogy miből festették újra a lakás egy részét, csak vállat von, és büszkén meséli: „Mindhárom gyerek kitűnő tanuló. Az ő ösztöndíjukból oldottunk meg mindent. Amikor hozták a segélyt, csak öt kiló krumpli meg öt liter olaj kellett, de mást nem kértünk. Magunk oldottuk meg.”

A károkat rekonstruálva kiderül, több dolog együtt okozta a katasztrófát. Az özönvízszerű esőzés, a megáradt patak, a csatornarendszer elégtelen kapacitása, és a szomszédos Erdőhorvátiból lezúduló víz együtt tették a dolgukat. Tolcsván ért össze az összes csapás.

Tolcsván a legtöbb rászoruló kapott a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet segélyeiből. „Először tíz, majd tizenhárom nagy csomagot kaptunk, később még többet.” – kezd számvetésbe Mariann. Mivel ő a szomszédos Erdőhorvátiért is felelős lelkész, a segélyeknek közel a felét ott osztották szét. „Így igazságosabb az elosztás, minden rászorulónak jut.” A leghasznosabbnak a rengeteg tisztító- és fertőtlenítőszer bizonyult. Ezeknek a szétosztása ma is folyik. „Ez körülbelül 230 háztartás fertőtlenítésére elég, az Erdőhorvátira eső mennyiség két óra alatt elfogyott.”

A Henkel Magyarország Kft. 7,5 millió forintot meghaladó értékben 17 raklapnyi mosó- és tisztítószert, valamint páramentesítő készüléket és tablettát ajánlott fel a bajbajutottaknak. Az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai e támogatásból 300 csomagot már június 9-én eljuttattak a felsőzsolcai, tolcsvai és erdőhorváti árvízkárosultak számára.

A lelkésznő rendkívül hálás a rengeteg segítségért, miközben ötletekkel próbál meg segíteni az adományokat illetően. „A leghasznosabb egyértelműen a fertőtlenítőszer. Meg persze a kenyérnek is nagyon örült mindenki. A csokoládé, a fogkefe, a fogkrém meg a testápoló azonban nem sokat segít. Persze akinek el kellett hagynia a házát, annak ez is jól jött.”

„Az egy dolog, hogy tönkrement a műhely, de az időjárás meg az új törvények miatt talán főzni sem lesz mit.” – nyilatkozott borúlátón Pertróczy István, aki szeszfőzdét működtet a kis Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen. Ez utóbbi mondatával arra utal, hogy az engedélyezett házi pálinkafőzés miatt egyre kevesebben veszik igénybe a szeszfőzdét, miközben a termés felét amúgy is elverte az eső. A műhelyben állva csak a kezét tárja szét. Tíz éve még biztosítva volt, de mivel egyszer már beázott, és nem fizetett a biztosító, abbahagyta a befizetést. Segítséget az önkormányzattól sem kapott, hiszen nem lakóházról van szó, és a vállalkozásokat egyébként sem támogatják. Aki vállalkozik, az kockáztat – mondják errefelé.

„Ahogy a víz kimosta a falat és betört a műhelybe, bekövetkezett a baj. A forró gőz és a hideg víz miatt megrepedt az üst. Egy ilyen duplafalú rézüst hárommillió forintba kerül újonnan. Szerencsére sikerült használható állapotban megmenteni.” A károkat így is legalább kétmillió forintra becsüli. „Muszáj folytatnom. Nem tudok hova menni, nem tudok másba belefogni.”

Az árvíz utáni kárrendezés nem pár napos munka, jó sokáig eltart majd. A trend azonban látszik. Akinek van munkája, aki dolgozik, az nincs annyira rászorulva a segélyekre. A dolgozó emberek portáit kivétel nélkül rendbe tették az utóbbi hetekben. Van, ahol csak egy egészségügyi festésre futotta, máshol komplett javítások történtek. Természetesen a jobban keresők jobban szigetelt házakban laknak, náluk eleve kevesebb kár keletkezett. A többiek csak várnak, hogy történjen valami. Annak ellenére, hogy az árvíz nem válogat, mégiscsak újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.