Az Azték Birodalom 15-16. századi virágzásának a spanyol hódítás vetett véget. Irodalmukat és történetüket főként a spanyol szerzetesek írásaiból ismerhetjük meg. A fennmaradt kódexekből és egyházi feljegyzésekből kiderül, hogy az azték irodalom és költészet fő témája az élet múlandósága és a halál elkerülhetetlensége iránti érdeklődés volt.Az aztékok az ősi Mezo-Amerika öt írásrendszerének egyikét használták, és csupán korlátozott számú nevet és fogalmat voltak képesek lefesteni. A szövegek nagy része személyek, helyek, tárgyak festett képeiből állt, vésett elemekkel kibővítve. A kéziratok és kódexek fakéregre, kikészített állatbőrökre vagy az általuk készített papírra íródtak, és egy dinasztia vagy városállam történetének jelentősebb eseményeit örökítették meg. Általában az év-jelek sorozatát festették a lapra, majd az illető esemény piktogramját a történés éve mellé festették, vagy egy vonallal kötötték össze vele.
Az irodalom és költészet szóbeli művészetét a papság és a nemesség tagjai művelték. Sokra tartották a szónoki képességet, a szónokok és költők nagy hírnévre tettek szert. Az aztékok királyát, Nezahualcoyotlot költőként is elismerték.
A 1519-es spanyol hódítást követően is sok történetet és beszédet lejegyeztek. Miguel León- Portilla történész az azték irodalmat négy műnembe sorolta: mítoszok, szent himnuszok, lírai versek és elbeszélések.
A teremtésmítoszok az azték vallás alapgondolatára épülnek, amely szerint az istenek feláldozták magukat az emberiség megsegítése érdekében. Ezek a mítoszok kötelezettséget róttak a halandókra, tartozásukat csak emberi vér és élet feláldozásával tudták visszafizetni. Az emberáldozatok és a vérontás, amit önfeláldozásnak is tekinthetünk, a szertartások elsődleges formája volt az azték társadalomban.
A teremtésmítoszok egyike A négy Nap, amely szerint a teremtés kezdetén élt egy hatalmas ősisten, Ometeotl ("Két Isten"), aki férfi (Ometecuhtli) és női (Omecihuatl) alakban is létezett. A párnak négy fia született, kettőnek az volt a feladata, hogy megteremtse a Földet, a többi istent és az embereket. Ugyanakkor a négy isten megszületésével elkezdődött a teremtés és pusztítás ciklusa, amely a mai napig tart.
A szent himnuszokat szertartásokon az istenek tiszteletére adták elő. A legtöbb a legfőbb istenek, Ometeotl, a teremtőisten, Tlaloc, az esőisten és Huitzilopochtli, a háborúisten magasztalására szolgált. A himnuszokban az isteneket két szerepkörben írják le, a világ teremtőjeként és elpusztítójaként.
A költészet nahuatl (az aztékok nyelve) nyelvű megfelelője in xochitl, in cuicate, amelyet "virág és dal"- ként fordíthatunk. A virág és a világ szépsége a lírai versek fontos témája volt,ahogy a dalnok vagy a költő dicsérete is. Sok vers az élet múlékonyságával és a költészet erejével foglalkozott.
"Virágok nyílnak, üdék és növekszenek;
szirmaikat bontogatják,
innen jönnek a dal virágai;
Az emberek között azokat Te hinted szét, Te küldöd szét.
Te vagy a dalnok!"
Az oldal a G-portál História Katasztrófák c. versenyére jött létre.
A G-portál História híres érdekes,izgalmas versenyiről, amik nem csak szórakoztatóak,hanem tanulságosak is. A portál szerkesztések álltal egy adott témát kell jobban megismernünk ami valóban igen hasznos. Ha érdekel a História oldala katt a képre.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az Azték Birodalom 15-16. századi virágzásának a spanyol hódítás vetett véget. Irodalmukat és történetüket főként a spanyol szerzetesek írásaiból ismerhetjük meg. A fennmaradt kódexekből és egyházi feljegyzésekből kiderül, hogy az azték irodalom és költészet fő témája az élet múlandósága és a halál elkerülhetetlensége iránti érdeklődés volt.Az aztékok az ősi Mezo-Amerika öt írásrendszerének egyikét használták, és csupán korlátozott számú nevet és fogalmat voltak képesek lefesteni. A szövegek nagy része személyek, helyek, tárgyak festett képeiből állt, vésett elemekkel kibővítve. A kéziratok és kódexek fakéregre, kikészített állatbőrökre vagy az általuk készített papírra íródtak, és egy dinasztia vagy városállam történetének jelentősebb eseményeit örökítették meg. Általában az év-jelek sorozatát festették a lapra, majd az illető esemény piktogramját a történés éve mellé festették, vagy egy vonallal kötötték össze vele.
A teremtésmítoszok egyike A négy Nap, amely szerint a teremtés kezdetén élt egy hatalmas ősisten, Ometeotl ("Két Isten"), aki férfi (Ometecuhtli) és női (Omecihuatl) alakban is létezett. A párnak négy fia született, kettőnek az volt a feladata, hogy megteremtse a Földet, a többi istent és az embereket. Ugyanakkor a négy isten megszületésével elkezdődött a teremtés és pusztítás ciklusa, amely a mai napig tart.
