A meleg hatása
Az új hó kötődését segíti a meleg, azonban a túlzott meleg a felépülő átalakulásokat lehetetlenné teszi, ezért a hótakaró stabilitása csökken.

A szél hatása
A hótakaró egyenetlenül képződik a szél felöli és szél alatti oldalon. Míg a szél a szél felöli oldalról a havat elhordja, a szél alatti oldalon lerakja. A szél a meglevő hófelületet "lesimítja", így az új réteg kötődése jóval gyengébb lesz. Így szeles idő után a hó felszíne csúszófelületet képez. Egy alpesi mondás szerint a "szél a lavinák építőmestere".

A terep
Lavinaveszéllyel 18°-60° meredekségű terepen kell számolnunk, de a lavinák kialakulásának zónája jellemzően a 25° – 40° közötti hólejtő. Az ennél laposabb terepen stabil a hótakaró, a meredekebb terep pedig általában kisebb adagokban megszabadul a rárakódott hótól.

A hótakaró mozgása
A látszólag mozdulatlan hótakaró is mozgásban van. A hótakaró mozgását „kúszás”-nak nevezzük. Domború terepen a hóban húzófeszültség (haránt irányú repedések) míg a homorulatokon nyomófeszültség hatására tömörödik a hótakaró. A hóvastagság csökkenését ülepedésnek nevezzük. A hótakaró kúszása és ülepedése egyszerre zajlik le. A hótakaró egyensúlyvesztése miatti hirtelen mozgást nevezzük lavinának. Az egyensúlyvesztés a csúszóréteg és a hótakaró tulajdonságai szerint különbözőképpen jön létre:

• Táblalavina -jellemzően: a föltöredező hótáblák megcsúsznak az alattuk levő csúszórétegen
• Laza hósuvadás, nedves hó 15-20 m/s (kb. 70 km/ó)
• Laza hósuvadás száraz hó 30-40 m/s (kb. 140 km/ó)
• Porhólavina 60-80 m/s (kb. 280 km/ó, erős turbulenciával: lökéshullám és szívóhatás folytán brutális rombolás jellemzi)

A lavina alatti nyomás a 20 t/m2-t is elérheti.

Az 50 m-nél kisebb elmozdulásokat a német szakirodalom csak "hó-csúszásnak" tekinti. Ezek jellemzésére találó a magyar szakirodalomban korábban, a lavinákra általánosságban használt hósúvadás kifejezés.